Simon Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.

Volt szerencsém olvasni imádtam! Vannak kedvenc idézeteim is. Minden búskomor embernek ajánlom. Nincs sok körül irás csak a tömör  igazság. 

TOP idézeteim a műből:

Őszinte ne legyél, 
olyat bárki tud.

Attól, hogy a szemem hozzászokik a sötéthez, én még nem tudok.

Interjú. Csend. 
- Mit mentene ki egy égő házból? 
- A lángokat.